Fedezze fel a pneumatika jövőjét. Blogunk szakértői meglátásokat, műszaki útmutatókat és iparági trendeket kínál, hogy segítsen Önnek az automatizálási rendszerek innovációjában és optimalizálásában.
A pneumatikus szelepmágnes (gyakran dugattyúnak is nevezik) a mágnesszelep belsejében található mozgó ferromágneses mag, amely mágneses mező hatására reagálva kinyitja vagy bezárja a szelep nyílását. Ideális esetben a szelep “szíveként” működik, és az elektromos energiát mechanikus mozgássá alakítja, hogy pontosan szabályozza a légáramlást.
A szelepváltási idő kiszámításához mind a pneumatikus tényezőket (légnyomás, áramlási kapacitás, szelepméret), mind az elektromos tényezőket (tekercs energiával való ellátási idő, feszültségellátás, vezérlőjel jellemzői) elemezni kell, hogy meg lehessen határozni a jel bemenetétől a szelep teljes pozícióváltozásáig eltelő teljes reakcióidőt.
A szelepnyílás geometriája közvetlenül befolyásolja a légáramlás jellemzőit a folyadékdinamika elvei alapján: a kör alakú nyílások lamináris áramlást biztosítanak, az éles szélű kialakítások turbulenciát és nyomásesést okoznak, míg az optimalizált geometriák, például a letört vagy lekerekített élek, a standard kialakításokhoz képest 15-30%-vel javíthatják az áramlási együtthatókat.
A belső vezérlőnyomás közvetlenül szabályozza a szelep működtetési sebességét azáltal, hogy meghatározza a rugóellenállás leküzdéséhez és a szelepcsapok mozgatásához rendelkezésre álló erőt. A magasabb vezérlőnyomás 50 ms-ról 15 ms-ra csökkenti a kapcsolási időt, míg a nem megfelelő vezérlőnyomás kritikus alkalmazásokban 200-300%-vel növelheti a válasz késleltetést.
A szelepcsatorna közös átjáróiban nyomásesés lép fel, ha az áramlási sebesség meghaladja a tervezési határértékeket, ami általában 5-15 PSI veszteséget okoz a túl kicsi méretű csatornákban. A megfelelő méretezéshez az átjárók keresztmetszeteinek 2-3-szor nagyobbnak kell lenniük, mint az egyes szelepnyílásoké, hogy a rendszer nyomása és teljesítménye megmaradjon.
